Ezt a könyvet az eddigiektől eltérően dolgoztam fel. Mivel ez nem egy egész könyv, hanem egy antológia, amely több novellát tartalmaz, ezért azokról fogom röviden elmondani a véleményem.
A novellákat egybefogó téma a gyermektelenség, ezért annak mentén vizsgáltam meg az antológiát, hogy a gyermektelenséggel kapcsolatos érzések hogyan jelennek meg a novellákban.
Antológiában szereplő novellák:
- Nagy Zita: Az arany kötőtű
- A.N. Vespree : Életutak
- Molnár Sára : Mélyrepülés
- A.F. Song : Anya csak egy van
- Bodori Panna : Önző
- Hanna Carpenter : A látszat néha csal
- Nagy Zita : Összetört jövő
- Szabó Liliána : Babaváróról és vikinghajókról
- Kovács Kelemen Zoltán : Egy éjszaka gyötrelme
- Dorothy Hall : A múltban is volt más
- Kulcsár Péter : Kicsiny
- Kalmár Zsuzska : Én itt vagyok
- A . F. Song : Enyém, miénk
- Hanna Carpenter : Jókor, jó helyen
- Alex L. Hooper : Egy végzet kezdete
Nagy Zita: Az arany kötőtű
Vajon milyen érzések kavarognak egy nő fejében, aki a terhesség megszakítása mellett dönt? S milyen érzés erre a beavatkozásra egyedül útnak indulni? Nagy Zita ,,Az arany kötőtű" című novellája ezt mutatja be kíméletlenül őszintén.
Novella alapcselekménye : Catherine útja a művi terhességmegszakításra.
Ahogyan Catherine kiszállt a taxiból elhatalmasodott rajta a dilemma, hogy biztosan jól cselekszik-e. Az első olyan mozzanat, amely megérintett az az volt, amikor vágyakozva megállt az állomás várójában és végignézett a gyerekes családokon, ahogyan az írónő fogalmaz ,,a bojtos sapkába bújtatott apró arcokon, az izgatottan csevegő szülőkön, akik egyik kezükben vaskos táskáikat szorongatták, másikkal gyermekeiket zabolázták". Majd Catherine minél gyorsabban sietett az induló vonathoz, hogy még ne is kelljen szembesülnie azzal az érzéssel, amelyet a kisgyermekes családok látványa okozott számára. Az érzelmi elfojtás tovább fokozódott benne, amikor az utazás során az alvásba menekült, mert tudat alatt így védekezett a valódi érzelmeivel való szembesüléstől. Igyekezett nem észre venni a vele szemben ülő férfi trágár vicceit, vagy a közelében lévő két 10 év körüli kisfiú civakodását.
A vonatút felénél járt, amikor eljött az igazság pillanata és végre szembe kellett néznie valódi érzelmeivel. Egy idős hölgy szava ébresztette fel, aki nagyon sokat beszélt neki az életéről. Az idős hölgy a gyermektelen élet mellett döntött. Ennek az volt az oka, hogy a szülés során fellépő komplikációk miatt elvesztette gyermekét és ez a trauma annyira megviselte őt, hogy többé nem sikerült teherbe esnie. Aztán imádott férje a második világháborúban elhalálozott, az idős asszony pedig az utazásokba menekült, mert más férfival már nem is akarta újrakezdeni az életét. Miközben az idős hölgy beszélt, aközben Catherine izgatottan várta barátja, Derek üzenetét, aki Catherine terhessége miatt eltűnt az ő életéből. Catherine ezért a csalódásért kimondhatatlanul alkoholista apját okolta, mert úgy érezte, hogy az a fájdalom, amit ő okozott a hiányával az tükröződött vissza az ő szerelmi életében. S igazat is adok neki, mert véleményem szerint az ellenkező nemű szülővel való kapcsolatunk tükörképe az ellentétes nemhez való viszonyulásunk.
Ami a novella során megérintett még az az volt, ahogyan az idős hölgy és Catherine beszélgettek, mert az idős hölgy nagyon jó mentalizációs képességgel rendelkezett, amely abban mutatkozott meg, hogy egyből ráérzett Catherine problémájára és a beszédstílusában végtelen szeretetet és közvetlenséget éreztem a leereszkedő ítélkezés helyett. Az idős hölgy mondata a novella végén pedig azt gondolom mindent elmond, nemcsak az antológiát átfogó témakörről (gyermektelenség), hanem az életről is ,,Egyetlen fontos dolog van: bármit is teszünk szívből tegyük, és akkor nem lesz mit megbánnunk.".
A.N. Vespree: Életutak
Vajon szétszakíthatja-e a gyermektelenség két nő igaznak hitt barátságát? A.N. Vespree ,,Életutak" című novellája erre a kérdésre keresi a választ. A történet elmesélője találkozik rég nem látott barátnőjével, akiből azóta kétgyermekes anya lett. A barátnő egyik reggel váratlanul megjelent a történet elbeszélőjének lakásán két gyermekével, majd okoskodva kioktatta egykori barátnőjét arról, hogy milyen jó szülőnek lenni és számon kérte a történet elbeszélőjén, hogy neki miért nincsenek gyerekei és miért nincs férjnél. S ami még a másik pofátlanság volt, hogy ez a váratlanul megjelent barátnő a történet elbeszélőjére - akit 5 éve nem látott - akarta sózni a gyerekeit. Erre a történet elbeszélője kifakadt, hogy ő nem akar úgy gyereket vállalni, hogy közben a gyerek felügyeletét nem tudja egyedül megoldani.
Hogy a novella elemzésének elején feltett kérdésre válaszoljak, hogy a gyermektelenség szétszakíthatja-e két nő igaznak hitt barátságát. Véleményem szerint igen, főként ha az egyik fél ilyen arroganciával megveti a másik felet, amiért ő nem szeretne szülő lenni.
Molnár Sára : Mélyrepülés
A történet azért kapta a ,,Mélyrepülés" címet, mert egy 42 éves gyermektelen, özvegy ügyészről Annáról szól, aki édesapja halálának első évfordulóján megismerkedett élete első szerelmével, a motoros Robival. Szerelmük mentén töretlenül ívelt fel az életük, tényleg olyan volt, mintha egymásnak rendelte volna őket a sors. Aztán, amikor Robi egy halálos motor balesetet szenvedett valahol a Pirenneusokban, akkor Anna úgy érezte, hogy a szakadék felé tart. Robi halála után sokáig érzelem nélkül élt, mint egy robot.
A novella során az érintett meg a legjobban, amilyen finoman, a részleteket kicsomagolva ír az írónő Anna és Robi szerelméről. Olyan érzés volt olvasni, mint amikor a képernyő túloldalán azt látom, ahogyan az ember érzéki mozdulatokkal csomagol ki egy ínyenc csokoládét az ezüstpapírból. Molnár Sára novellája arra a kérdésre keresi a választ, hogy amikor valaki elveszíti azokat az embereket, akiket az életben a legjobban szeretett, vajon képes-e arra, hogy talpra álljon és elkezdje keresni a boldogságot. Anna mindennél jobban szeretett volna gyereket Robitól és ez a vágy teljesen kitöltötte a mindennapjait. Teljesen lenyűgözték a gyerekek, évekig próbálkoztak, de sehogyan sem akart összejönni. Robi felajánlotta az örökbefogadást, azonban Anna makacsul ragaszkodott a Robival közös saját gyermekéhez. Annyira szerette Robit, hogy a gyerekek iránt érzett korábbi érdektelensége egyszerűen eloszlott. Már éppen kezdtek belevágni a lombikprogramba, amikor Robi meghalt, Anna viszont nem tudta nélküle folytatni. S itt következett be az életébe az a törés, amelyet korábban említettem. Végül sikerült megtalálni a lelki békéjét Sudárka ügyének elvállalásával, akit gondatlanságból elkövetett gyerekgyilkossággal vádoltak - utcáról lopott áramot kötött be, amely halálra rázta legkisebb gyermekét -. Az ügy kimenetele az volt, hogy sikerült elérnie, hogy Sudárkát felmentsék a vádak alól, s az alkoholista apát eltiltsák a családtól. Anna kiemelte a vádbeszédében, hogy két intézetből szökött szülőről van szó, akik ellen súlyos hivatali mulasztás történt, mert nem kaptak megfelelő szociális segítséget.
A.F. Song: Anya csak egy van
A novella cselekménye párhuzamos, mert egy gyermekrablás történetét meséli el az örökbefogadó család és a gyermekrabló nő szemszögéből. Ennek a novellának nem volt olyan mozzanata, amely kiemelten megérintett volna, mert a cselekmény minden apró részlete a szívemig hatolt az örökbefogadó szülők boldogságától a gyermek elrablása okozta veszteség pillanatáig.
Dóri és Roland nagyon régóta vágytak gyerekre, azonban Dóri betegsége miatt nem születhetett saját gyermekük. Ekkor jelentkeztek egy örökbefogadási programra, ahol örökbe fogadtak egy kislányt, akit Lilinek neveztek el. Azonban a boldogság nem tartott sokáig, mert egy nap Dórinál megjelent a lány édesanyja Tamara, akitől elvették a GYÁT (Gyermekáthelyezési Törtvény) értelmében a gyermekét. A két nő dulakodott a kiságy fölött, Tamara leszúrta Dórát, majd elvitte a csecsemőt (akit átkeresztelt Vanesszára) és kiszökött vele Ukrajnába.
Bodori Panna : Önző
A novella egy bíróságon játszódik, ahol egy gyermektelenséget választott házaspár bírósági tárgyalása zajlik. Szalay Emmát és férjét azért ítélték el, mert annak ellenére, hogy húszas éveikben egzisztenciálisan, érzelmileg és orvosi szempontból is biztonságban éltek, úgy döntöttek, hogy nem vállalnak gyermeket.
A tárgyalás során kapták az obszcénebbnél obszcénebb szitkokat (különösen Emma), hogy önzőségből nem vállal gyereket. Erre részletesen kifejtette, hogy akkor kis is az önző. Az az ember, aki beismeri, hogy nem alkalmas valamilyen okból kifolyólag szülőnek, vagy nem szeretne gyermeket és úgy dönt, hogy egyedül marad ; vagy az az ember, aki azért vállal gyereket, hogy a saját élete megjavítására használja (pl. pajzsként tolja egy veszekedés közben a megromlott házasságában a férje felé / bebiztosítsa magát olyan szempontból, hogy idős korában legyen valaki, aki gondoskodik róla / saját maga meghosszabbított részeként tekint rá, akin a saját meg nem valósult álmait behajthatja stb.).
Eleve valakit a gyermekvállalásra kényszeríteni a reproduktív jogok korlátozása, amely a nők elleni erőszak egyik formája. Számomra megdöbbentő és nagyon felháborított, hogy az ügyész mennyire rásegített és ő maga is részt vett ebben a bántalmazó viselkedésben (pszichológiai terror Szalay Emma irányába, amiért úgy döntött, hogy nem akar gyermeket szülni), pont ő, akiről a társadalom azt gondolja, hogy az igazságot képviseli és a közjót szolgálja.
A novella végén kiderült, hogy bár Emma csak elbóbiskolt a szüleinél, amikor a második házassági évfordulójukat ünnepelték és csak álmodta az egészet, de a bántalmazó viselkedés és a gyermekvállalással kapcsolatos lelki terror az irányába valós volt, ugyanis édesanyja irányából érkezett.
Hanna Carpenter : A látszat néha csal
A történet főszereplője egy kutyanapközi üzemeltetésével foglalkozó házaspár. A novella címe onnan ered, hogy a feleség telefonon telefonon beszélgetett a férjével, a kutyakozmetikussal és az állatorvossal. A nő előtt ült egy idős hölgy, aki azt hitte, hogy a 36 éves nő örökbefogadott gyerekeivel kapcsolatban telefonált az előbb felsorolt személyekkel. Amikor megtudta, hogy a 36 éves nőnek nincsenek gyerekei és nem is szeretne soha, mert teljesnek érzi így is az életét, akkor a lila hajú idős hölgy szemeiből a büszkeség és az elismerés helyett a megvetés sugárzott. Ami pedig nagyon felbosszantott a novellában az az idős hölgy tolakodó igazságérzete, hogy mindenféle szemérmességet félretéve megkérdezte egy vele szemben ülő, harmincas idegen nőtől, hogy mikor tervez gyereket szülni.
Nagy Zita : Összetört jövő
A történet középpontjában az eddig feldolgozott novellákkal ellentétben nem a gyermektelenség, hanem a szülőségért való harc áll. Daisy nagyon régóta vágyott egy gyermekre, annyira, hogy férjével, Seannal közösen még a gyerekszobát is megcsinálták jóval a terhesség előtt. Azonban Daisy sehogy sem tudott teherbe esni. Ezért Seannal közösen elvégeztek egy sor meddőségi vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy Daisy egészséges, Sean viszont meddő.
A férfi viselkedése számomra olyan volt, mint aki menekül az igazsággal való szembesülés elől (pl. nem akarta kinyitni a borítékot, a folyamatos túlórákba menekült a meddőségi vizsgálat elől, amikor kiderült, hogy ő a meddő, akkor inkább el akart válni Daisytől stb.).
Bár a novella kétségtelenül tabuk nélkül mutatta be a meddőséggel való szembesülést, azonban a befejezése számomra azért nem tetszett, mert rengeteg nyitott kérdést hagyott bennem (pl. Hogyan fog ez a pár megbirkózni a meddőség gondolatával? ; Sean és Daisy végül a gyermekmentes életet választják vagy örökbe fogadnak? stb.), emellett a gyász klasszikus szakaszai (tagadás, düh, megnyugvás) közül csak a tagadást és a dühöt mutatta be.
Szabó Liliána : Babavárókról és vikinghajókról
Ez a novella nagyon ambivalens érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt mérgelődtem azon, ahogyan Anna babváró buliján Ritát presszionálta a családja, mert boldog a kutatási munkájában és szeretetben él együtt egyetemi oktató férjével, Danival. Aztán a vége pedig elégedettséggel töltött el, amikor Réka átölelte Annát, aki beismerte, hogy testvérét soha nem tudta elképzelni anyaként, mert neki teljesen más kihívásokat kell keresnie az életben. Ő az egyetlen, aki hitt Réka döntésében, hogy gyermektelenül is élhet teljes életet.
A bennem kavargó ambivalens érzések (düh és elégedettség) közötti átmenetet az okozta, amikor Réka a babaváró bulin kiállt magáért, nem törődve az ünnepség cukormázas protokolljával.
Kovács Kelemen Zoltán : Egy éjszaka gyötrelme
A novella egy harmincas, látszólag tökéletes életet élő nő életét mutatja be, akinek mindene megvan, ami a gyermekvállaláshoz kell, azonban a gyermek valamiért nem akart megszületni. Ennek az volt az oka, hogy a főszereplő nőnek volt 18 éves korában egy rosszul sikerült abortusza, amely következtében meddővé vált. Ezt a titkot amennyire lehetett elnyomta magában, de egy éjszakán egy zavaros álom képében felszínre tört rég elfojtott fájdalma és arra az elhatározásra jutott, hogy másnap reggel, amikor férje, Jason hazajön a munkából, bevallja neki, hogy egy rosszul sikerült abortusz miatt soha nem lehet gyereke. A történet végén bevallotta férjének, aki teljesen ledöbbent a hír hallatán.
Bár a novella címe illeszkedik a történet mondanivalójához (hiszen annak az éjszakának a történetét meséli el, amikor a főszereplő hölgy álmában akaratlanul felszínre tör egy kamaszkori traumája), azonban azzal nem voltam elégedett, hogy a férj reakcióját az író kihagyta a történetből.
Dorothy Hall : A múltban is volt más
Dorothy Hall novellája azért kapta a ,,A múltban is volt más" címet, mert a '30-as évek Magyarországán is voltak házaspárok, akik a gyermektelenség mellett döntöttek.
Dr. Koncz Karolina válóperes ügyvédnek valóra vált az álma, mert meghívást kapott a Budapesti Ügyvédi Kamarába. Azonban a férjével, Wolf Mártonnal hivatalosak voltak Karolina családjához vacsorára. A családi vacsorán zajlott a vegzálás a gyermekáldással kapcsolatban, amely különösen akkor erősödött fel, amikor Karolina húga bejelentette, hogy gyermeket vár. A viharos családi vacsorát követően Karolina és Márton hazaindultak, ahol őszintén megbeszélték a gyermekáldás kérdését és kiderült, hogy Márton sem biztos abban, hogy szeretne gyereket. Karolinának ekkor nagy súly esett le a válláról. A történet egy forró szeretkezéssel zárult, amelynek a végén Márton is azt mondta Karolinának, hogy vállalja el az állást.
Az tetszett nagyon a történetben, hogy a novella elején felmerült kérdések a szereplők életével kapcsolatban a történet végére meg lettek válaszolva, nem maradtak elvarratlan szálak. Emellett nagyon értékeltem Karolina és Márton őszinteségét, különösen azt, ahogyan Márton felismerte, hogy felesége nagy álma volt az állás a Budapesti Ügyvédi Kamarában, s a társadalmi elvárásoknak való megfelelés helyett a szívből jövő álmainak a megvalósítására biztatta.
Kulcsár Péter: Kicsiny
Kulcsár Péter novellája a gyermektelenséget vállaló házaspárok és a társadalmi elvárások közötti konfliktus helyett egy gyermek elvesztésének feldolgozását mutatta be. A történet fő tanulsága számomra az volt, hogy a problémákat a szembenézéssel lehet megoldani hárítás helyett.
A történet elején kiderült, hogy a gyermeküket elvesztő házaspár női tagja az alkoholba, a férfi tagja pedig a munkába menekült. Ebből segített nekik kiutat találni a mozgássérült Fábián doktor, aki a pácienseinek való segítségnyújtást arra használta fel, hogy a saját sebeit (családját karácsonykor autó balesetben elvesztette) gyógyítsa.
A végén, amikor az orvos rákban elhunyt, akkor a temetés után a gyermeküket elvesztő házaspár a kisgyermeküknek vásárolt csörgőt Fábián doktor fejfájára akasztotta, ezzel is kifejezve mérhetetlen hálájukat a Doktor Úr iránt, amiért segítette nekik feldolgozni a gyermekük elvesztését.
Kalmár Zsuzska: Én itt vagyok
A novella az egymás iránti őszinte érdeklődésre és odafordulásra hívja fel az olvasó figyelmét.
A fülledt nyári melegben a laktanya melletti emléktáblánál egy fiatalember (Ignác) és egy idős hölgy (Róza néni) összetalálkoztak. Róza néni elmesélte neki szomorú történetét és azt, hogy a sok rossz miatt teljesen kiábrándult már a világból. A beszélgetés végén Ignác emlékeztette Róza nénit, hogy a háborúk ellenére, amelyek Róza nénit traumatizálták, igenis vannak szép dolgok is a világban. Erre Róza néni elismerte hogy Ignác őszinte érdeklődése és a beszélgetés során tanúsított empátiája megerősítette őt abban, hogy a világban még létezik gyengédség és figyelem.
A.F. Song : Enyém, miénk
A történet Anikó és Ádám közötti gyermekvállalással kapcsolatos konfliktusról szólt.
Ádámban felébredt a vágy, hogy ő is szeretne gyereket, emögött Anikó viszont azt látta, hogy az anyósa befolyásolta Ádámot, mert pár évvel ezelőtt még ő sem akart gyereket. Erre Ádám fogta magát, elment otthonról, majd este hazament és ahogy eddig bebújt Anikó mellé és azt mondta, hogy szereti őt, viszont ez neki nem hozott a korábbi alkalmakhoz hasonlóan biztonságot és megnyugvást.
Hanna Carpenter : Jókor, jó helyen
Szokták azt mondani, hogy nincsenek véletlenek, ez a novella pedig remekül bebizonyította azt, hogy minden találkozásnak oka van.
Karolina elvállalt Írországban egy angol tanári állást, az iskola pedig annyira megtetszett neki, hogy később lediplomázott pszichológiából és ugyanabban az iskolában kezdett el pszichológusként dolgozni. Írországban találkozott Alinával, aki jógaoktató volt. Ennek a találkozásnak az volt az üzenete, hogy Karolina korábban meg akart tanulni jógázni és Alina őt emlékeztette egyik régen eltemetett álmára. Nem véletlenül állt meg előtte és fedte fel neki titkát arról, hogy évekkel ezelőtt, amikor terhes volt a fiával a szerelme meghalt, s ő inkább örökbe adta a gyermeket, mert nem akarta minden nap egykori szerelme vonásait felfedezni a fiában.
A következő sorsszerű találkozás az volt, amikor a kórház folyosóján ült 7 hónapos terhesen tele kétségekkel, mert azok a szülők, akiknek béranyaként kihordta gyermeküket utolsó pillanatban visszaléptek, s ő elhatározta, hogy nem akarja megtartani a gyermekét.Ekkor találkozott össze egy férfival, aki annyira ideges volt, hogy majdnem elájult. Ekkor Karolina odament hozzá töltött neki egy pohár hideg vizet és elkezdtek beszélgetni. Majd kijött az orvos és elkísérte Tomot és Karolinát Elenához, aki elvetélt. Ekkor találkozott Karolina azzal a szülőpárral, akinek végül örökbe adta gyermekét.
Alex L. Hooper : Egy végzet kezdete
Hová lesz egy fiatal anya lelke, aki a gyermeke születése után döbben rá arra, hogy mégsem szeretné örökbe adni gyermekét.
Alex L. Hooper novellája ezt az érzést mutatja be Cory történetén keresztül. Cory a fia születése után mindent elkövet, hogy visszaszerezze gyermekét: saját nőgyógyászának megmérgezése, hogy orvosként dolgozzon ott, ahol a fiát elvették tőle; információkkal való visszaélés; fegyvercsempészet.
Ez a novella annyira megrázott engem, hogy nem szeretnék a cselekményéről többet írni a blogom olvasóinak, de mindenképpen javaslom, hogy életében legalább egyszer mindenki olvassa el, mert a morális kérdések tisztázása érdekében megéri.
Hogy kinek hol van a tűrőképessége Cory viselkedését illetően azzal kapcsolatban sem szeretném a blogom olvasóit befolyásolni.
Füzes V. Polda: Amerre nem szállnak a gólyák
A kötet végén található novella azért volt különleges, mert egy történet helyett egy hölgy levelét ismerhettem meg. A levélben 3 társadalmi kérdésről esett szó: klímaváltozás, örökbefogadás, gyermektelenség. Mivel a novella nagyon rövid volt és csak az előbb említett levelet tartalmazta, ezért nem szeretnék róla hosszabban írni.
A könyvet a Váci Katona Lajos Városi Könyvtárból kölcsönöztem ki.
A könyv az alábbi helyekről szerezhető be: https://moly.hu/konyvek/gyermektelenul
https://alexandra.hu/konyv/antologia/stilus-es-technika-kiado/gyermektelenul-erzekeny-tema-1?gclid=Cj0KCQjwhfipBhCqARIsAH9msbl25d4dKuq7WmXFgeSF56xMluXsryVVcgh7pPJHWvdrDzYJm2NTQisaAjbLEALw_wcB
[2023.10.29.]
Megjegyzések
Megjegyzés küldése